Z?ld Erd? M?rn?ki Iroda

Z?ld Erd? M?rn?ki Iroda http://zolderdo.net/1_zld_erd_mrnki_iroda erik 2009-05-25T20:31:27Z Füstbe ment terv? http://zolderdo.net/1_zld_erd_mrnki_iroda/archive/235_fstbe_ment_terv.html <a href="http://pincur.freeweb.hu/zolderdo/erdotuz.html"></a><div align="justify"> Az idei rendkívüli idõjárási szélsõségek okozta károk nemcsak a mezõgazdasági termelõket sújtják. Katasztrofális a helyzet a magyarországi erdõkben, különösen a magánerdõkben. A tavaszi fagykárok fõként az ország keleti részén érzékenyen érintették a csemetekertekben lévõ erdészeti szaporítóanyagot, a friss telepítéseket és felújításokat, de részben az idõsebb erdõket is.</div><a href="http://pincur.freeweb.hu/zolderdo/erdotuz.html"> Ég az ország kiszáradt tüdeje (Füstbe ment magánerdõs remények?)</a> <div align="justify"> </div> Szakirodalom 2007-10-09T11:48:15Z erik Bioenergia hírek http://zolderdo.net/1_zld_erd_mrnki_iroda/archive/234_bioenergia_hrek.html <a href="http://pincur.freeweb.hu/zolderdo/bio3.html"></a>Napjaink felkapott témája a bioenergia. Miközben sokan érdeklõdnek iránta, még többen nyilatkoznak meg ebben az ügyben - tapasztalataim szerint-a leggyakrabban bármiféle tényismeret nélkül. A Bábolnai Nemzetközi Gazdanapok idei rendezvényén tartottak e témakörben egy tanácskozást.<a href="http://pincur.freeweb.hu/zolderdo/bio3.html"><big><big> Hol tartunk a bioenergiával?</big></big></a> <div align="justify"> </div> Szakirodalom 2007-10-09T10:59:27Z erik Adalékok egy szakmai vitához! http://zolderdo.net/1_zld_erd_mrnki_iroda/archive/233_adalkok_egy_szakmai_vithoz.html <a href="http://pincur.freeweb.hu/zolderdo/integrator.pdf"></a><a href="http://pincur.freeweb.hu/zolderdo/integrator.html"></a><a href="http://pincur.freeweb.hu/zolderdo/integrator.html">Érvek az Integrátori rendszer fenntartásának fontossága mellett. (amennyivel a Szakirányító Integrátori rendszer több a szaktanácsadásnál...)</a><div align="justify"> </div> Szakirodalom 2007-10-08T05:50:56Z erik ERDÉSZETTÖRTÉNET http://zolderdo.net/1_zld_erd_mrnki_iroda/archive/232_erdszettrtnet.html <a href="http://pincur.freeweb.hu/zolderdo/index2.pdf"></a><img src="http://www.forestpress.hu/hu/images/stories/kiadvany/feketelajoserdstat1k.jpg" /><a href="http://pincur.freeweb.hu/zolderdo/erdeszettortenet.html"> Az erdészettörténet a felsőoktatásban (Soproni Műhely)</a><a href="http://pincur.freeweb.hu/zolderdo/erdeszettortenet.html">Fekete Lajos: "Erdészeti statisztika és az erdészet történelme” című előadásaiból készült kőnyomatos jegyzet előlapja</a><div> </div> Szakirodalom 2007-10-08T04:43:22Z erik Talajokról erdészeknek is! http://zolderdo.net/1_zld_erd_mrnki_iroda/archive/231_talajokrl_erdszeknek_is.html <a href="http://www.freeweb.hu/geothink/html/download/talajfoci.pdf">TALAJFÖLDRAJZ</a> <div align="justify"> </div> Szakirodalom 2007-10-05T09:03:43Z erik ERDÉSZNAGYJAINK ARCKÉPCSARNOKA http://zolderdo.net/1_zld_erd_mrnki_iroda/archive/192_erdsznagyjaink_arckpcsarnoka.html FEHÉR DÁNIEL ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA (1890-1955) NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM ERDŐMÉRNÖKI KAR SOPRON 2000Fehér Dániel élete és munkássága A mai erdőmérnök-hallgatók és a fiatalabb nemzedék számára: legenda, botránykő, anekdotákba illő történetek hőse, professzori fenegyerek – saját kora hallgatóinak nem annyira szigora, mint inkább szeszélyei miatt rettegett mókamester, akinek szigorlataira és kollokviumaira a városból vadidegenek szórakozni jártak. Tanszékén autokrata uralkodó, de beosztottjainak irányító mestere, nagy tudású vezető és jóságos atya, aki fehérköpenyes asszisztenciája élén úgy vonult élükön órát tartani a tanterembe, mint Radamesz az Aidában. Egyénisége egyesekben ellenérzést indukált, másokat karizmájának aurája bűvkörébe vont, de közömbös vele szemben senki sem maradt. A Soproni Főiskola akkoriban csaknem kivétel nélkül markáns tanáregyéniségeket mondhatott magáénak, de Ő robusztus alakjával kitűnt közülük, s nemcsak testileg volt "magasb mindeneknél", hanem a legmarkánsabb karakter is, mert ha itthon epigonok néha sarlatánnak és kóklernek is nevezték, különcségein átütött a tudós, s nemzetközi hírnév lengte körül, hiszen ismert és elismert volt az Északi-Óceán jeges partjaitól Közép-Afrika forró homokjáig. S ez nem szókép, mert tudományos kutatásai kiterjedtek Észak-Finnországtól a Csád-tóig, s 35 év alatt 7 magyar-, 1 német- és 1 francia nyelvű könyve jelent meg 270 eredeti értekezése és tankönyvei mellett. S ez a termékeny élet 1890-ben, a Győr-megyei Teke-pusztán, egy molnárcsaládban látta meg a napvilágot. Középiskolai tanulmányait a budapesti Barcsai-utcai gimnáziumban végezte (ahol egy osztályba járt VAJDA ERNŐ ügyvéddel, a későbbi kitűnő növényfotográfussal - és tanítványa volt SIMONKAI LAJOSnak, a kor – BORBÁS VINCE mellett – legjelentősebb botanikusának), felsőfokú tanulmányait pedig a világháború után, a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola erdészeti fakultásán, 1921-ben fejezte be. Időközben, 1918-ban azonban már a Növénytani Intézetben tanársegéd (díjtalan gyakornok), 1919-ben ösztöndíjas Bécsben, ahol növénytan-vegytan tárgyakból doktorátust szerez, elsősorban RICHÁRD WETTSTEIN-nél, akinek rendszere szerint ülteti később a soproni Botanikus Kertben a fás növényeket. Doktorátusának megszerzése után gyors az előmenetele: 1922-ben egyetemi adjunktus a Sorbonnon doktorált és később a Budapesti Műegyetemre került KÖVESSY FERENC professzor mellett (aki nem tévesztendő össze KÖVESl /SCHMOLEN/ ANTALLal, a mechanika professzorával),1926-ban pedig egyetemi nyilvános rendes tanár 1951-ben bekövetkezett kényszerű távozásáig. Pályájának 37 éve alatt bejárta fél Európát, elsősorban Skandináviát, így 1926-ban félévet töltött Dániában, Norvégiában, Finn- és Svédországban s ezt az utat 1932-ben újabb finn és svédországi tanulmányutak követték. 1933-ban előadásokat tartott a bázeli és a zürichi egyetemeken, s elsőnek szervezett francia-magyar sivatagi expedíciót a Szaharába CH. KILIÁN algíri professzor felkérésére 1934-ben és 1936-ban. 1938-ban felkeresi Észak- és Dél-Olaszországot, s sorban érik az elismerések: a Finn Tudományos Akadémia tagjává választja,1950-ben pedig a VII. Nemzetközi Botanikai Kongresszus Ökológiai Szekciója alelnöki tisztséggel ruházza fel (Berlin), itthon 1954-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Híre, egyre jobban kiterebélyesedő munkássága nyomán évről évre nő: Berlinben megjelenik „Mikrobiologie des Waldbödens" című műve (1933), Párizsban napvilágot lát a szaharai talajélettani kutatásainak summázatát jelentő „Microbiologie des sols Sahariens" c. munkája (1939), amelynek egyébként ismeretterjesztő, népszerű változata magyarul is kiadásra került (1937). Írt főiskolai és egyetemi tankönyveket, így egy vaskos Talajtan-t, Szerves kémiát (VÁGI ISTVÁNnal közösen) és egy 3 kötetes Erdészeti Növénytant (1928-35), MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR és FEKETE LAJOS hasonló című munkáinak felhasználásával. Ennek fiziológiai része a maga idejében a legmagasabb nívójú élettani kézikönyv volt SOÓ REZSŐ szerint. Munkásságának középpontjában két évtizeden át a hazai erdőtalajok biológiai vizsgálata állott, amelyeket a negyvenes években a mezőgazdasági talajokra is kiterjeszt. Számos kísérletsorozatot végzett a talajok összetételének, szén-dioxid légzésének, szervesanyag-termelésének, nitrogén-körforgalmának, foszfor- és káliumgazdálkodásának; a talajok baktérium életének és biológiai folyamatai időbeli periodicitásának, az erdei talajjelző növények pH határértékeinek, a talajok mikro- és makroszkopikus moszat- és gombaflórája összetételének és elterjedésének megállapítására. Foglalkozott a növények hő- és vízgazdálkodásának egyes kérdéseivel, a növekedés egyes környezeti feltételeivel. Az utolsó 15 évben megragadja az a gondolat, hogy az összes elem sugárzásokat bocsát ki, amelyek a növény tropisztikus görbüléseivel biofizikailag tesztelhetők. Kegyes volt hozzá a sors, hogy halála előtt, háromévi szakadatlan munkával (melyben e sorok írója is segített) befejezhette élete főművét, a Talajbiológiá-t, melyhez fogható azóta sem jelent meg a világirodalomban. A Talajbiológia címet viselő életmű igénybe vette minden erejét és energiáját, de életerejét nem ez törte meg, hanem az, hogy második dékánsága idején (1949-1951) először arra kényszerítették, hogy mint dékán zárja ki az Egyetem Erdőmérnöki Karáról azt a 41 kitűnő előmenetelű, de a selmeci hagyományokat ápoló hallgatót, akik világnézeti és politikai tekintetben persona non grata-nak, ill. osztályidegennek számítottak, majd őt magát is megfosztották katedrájától (MAGYAR PÁL és GYŐRFI JÁNOS professzorokkal együtt). Igaz, hogy szerény kárpótlásául személyre szabva megszerveződött a Magyar Tudományos Akadémia Talajbiológiai Osztálya, először a Növénytani Intézet morzsáiból, utóbb a Tihanyi Biológiai Intézet és a Vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet részeiből. S még ebben az élethelyzetben is iskolateremtő műhelyt hozott létre, a mai magyar mikrobiológia idősebb nemzedéke munkatársai közül került ki. De már nem volt a régi: életkedve megtört és 1955. február 17-én délután moziba menet tüdőembólia végzett vele. Nem szenvedett sokat: a Mátyás király utcában fel tudott még menni kezelőorvosához, POGÁTSA JÓZSEF belgyógyászhoz, de a mentőkocsiban, kórházba szállítása közben meghalt. Február 19-én az Egyetem aulájából temettük, koporsóját a Szent Mihály-temetőben helyezték örök nyugalomra. Földi maradványai később Budapestre kerültek. Mellszobra az Egyetemi Botanikus Kertben egyáltalában nem hasonlít hozzá: olyan, mint egy egyenruhába öltöztetett kínai. Csak tar koponyája és orra alatt a kis angol bajusz emlékeztet reá. Egérszemeiből nem sugárzik fürkésző tekintet, szájából hiányzik az elmaradhatatlan szivar, fejéről a kalap, kezéből a póráz, melyen Hanzi nevű dakszliját vezette. Legendákban és anekdotákban, „fehériádákban" azonban tovább él, feltehetőleg ezek még művein is túlmutatnak! A FEHÉR DÁNIELről, vagyis Dani bácsiról, egyszerűen szólva Daniról szóló fehériádák egyik legnevezetesebbje az, mikor 1934-ben CH. KILIÁN algíri professzor (mint azt az előzőkben már említettem) felkérte FEHÉRt, hogy két hónapos tanulmányutat szervezzen és vizsgálatokat végezzen a Szaharában. A felkérés két főre szólt, a másik kedvezményezett VÁGI ISTVÁN volt, a szerves kémia tudós professzora, FEHÉR kollégája és közeli munkatársa. Amidőn azonban a meghívás Sopronba megérkezett, nyár volt már és VÁGI távol volt. FEHÉR DÁNIEL kihasználta a helyzetet és maga mellé véve mindentudó laboránsát, DÖME KÁROLY botcsinálta kémikust, elutazott a homoksivatagba. Már letelt a vállalkozás félideje, amikor VÁGI ISTVÁN itthon értesült a történtekről. Mérhetetlen dühbe gurult – egyébként is vehemens, bosnyák származású ember volt –, de semmit sem tehetett. Megvárta tehát, míg tanártársa hazatér Fekete-Afrikából, ő maga pedig elrejtőzködött a Neuhof, vagyis az Erzsébetkert bokrai között, ott, ahol barátja Hanzi nevű dakszliját esténként rendszeresen sétáltatni szokta. Amikor azután egyik nap esti sötétedésekor, mikor a félhomályban feltűntek Dani hatalmas alakjának körvonalai, kirohant rejtekéből, mint Zrínyi a várból és parapléjával alaposan helyben hagyta a mit sem sejtő FEHÉR DÁNlELt. Az eset természetesen nem maradt titokban: a kisvárosban hetekig erről beszéltek és FEKETE ZOLTÁN az idő szerinti dékánnak sem sikerült az önkényes igazságtevőt a jogtalan kártevővel megbékíteni: életük végéig haragosai maradtak egymásnak, VÁGI pedig angol, német és francia nyelvű pamfletokkal árasztotta el Európa fontosabb talajbiológiai intézeteit "Hogyan készülnek dr. Fehér tudományos munkái?" címmel és azzal a sanda gyanúsítással, miszerint FEHÉR DÁNIEL kísérleti eredményei kozmetikázottak. Egy másik alkalommal svéd vendége érkezett Daninak, akinek meg szerette volna mutatni az Asztalfői-erdőt. Gondolt egyet, s összekapcsolandó a kellemest a hasznossal, közölte (az akkor mindössze 8-12 főből álló) erdészévfolyammal, hogy a soron következő növénytani terepgyakorlatot skandináv vendégével együtt vasárnap fogja megtartani. A hallgatóságnak persze ez egyáltalában nem volt ínyére, s kérdéssel fordultak az Ifjúsági Kör vezetőihez eldöntendő: „Meg lehet-e tagadniuk részvételüket vasárnap a tervezett gyakorlaton?" A pragmatikus válasz pedig ez volt: „Lenni lehet, de nem tanácsos!" Az ifjúság erre fel a kiszemelt vasárnap reggelén – 7 óra körül indult ekkortájt a vicinális Sopron-Déli p.u.-ról Ágfalvára – szétszóródott a Schmauser-vendéglő környékén, ki az indó-ház, ki egy öreg fa mögé bújva, vagy villanyoszlop mögé rejtőzve – s várták a fejleményeket. A várakozásnak megfelelően hamarosan feltűnt a láthatáron Dani a svéddel és a kutyával. Dani körülnézett, perdült egyet és senkire sem várva, vendégével felkászálódott az ágfalvi vonatra, hogy onnan a Borsóhegy alatt elsétáljanak a hidegvízvölgyi Főiskolai Vadászház felé. A hallgatók pedig itthon maradtak tüntetőleg s várták a legközelebbi tanórát, professzoruk reakcióját. Dani azonban néma maradt, mint a sír, éppúgy megtartotta óráit, mint máskor, és közölte, hogy a legközelebbi növénytani gyakorlatot a Dudlesz-erdőben fogják meg-tartani. A tanrendszerű gyakorlatra annak rendje-módja szerint sor is került, de nem fejeződött be délben, hanem csak este 7-kor, a kelénpataki határban, Ausztriához közelebb, mint Sopronhoz, legalább két óra járásnyira. (S akkor még a hallgatóságot nem szállították autóbusszal, hanem minden lépést gyalog kellett megtenniük!). És ez így ment egész szemeszteren át: hol Harka határában, hol Asztalfőn, hol a Fertőrákosi-kőfejtő tetején mondta ki Fehér az utolsó szót estefelé. Mindenki tudta, hogy miért, de sem a professzor, sem a hallgatók nem ejtettek egy szót se, mintha mi sem történt volna. Végre az utolsó gyakorlat ideje is elérkezett, a társaságot letelepítette Dani Harka felé, a katonai lőtérnél, ahol egy kocsma is volt, s imigyen szólt (mint Zarathustra): "Urak! Maguk kitoltak velem. Én is magukkal! De becsülettel állták, s ezért most csapra ütünk egy hordó sört, az én költségemre!". Volt benne civil kurázsi! A nőhallgatókat nem szerette, mert az volt a véleménye, hogy nem valók azok erdőmérnöki pályára. Később persze meg kellett barátkoznia velük – az én évfolyamomon is akadt már kilenc – de az első kolleginát, egy TÓTH CSITRI nevűt elüldözte, mert előadásait minden alkalommal így kezdte: „Uraim és a Nő!", a kollokviumon pedig az első kérdés után kivágta. A növénytani kollokviumokon és szigorlatokon ugyanis szuverén uralkodóként viselkedett, s mivel a vizsgáztatást legterhesebb kötelességének tartotta, igyekezett azt a maga számára minél mulatságosabbá tenni. Emlékezetes eset volt, hogy a meghirdetett szigorlatra összegyűlt 7-8 delikvens reggel 8-tól délután 7-ig hiába várta a szigorlatoztató professzort, mert az elfeledkezett róluk. Küldöncök jöttek és mentek, riasztották a rektort, de hiába. Dani csak este 7 felé került elő és dühös volt. Le sem vetette kabátját, le sem ültette a hallgatókat, hanem kapásból „rátámadt" „bikaforsz" kérdéseinek egyikével az előtte álló hallgatóra. De meg sem várta a választ, csak ujjal mutatott a következőre. Mikor így mindenkin keresztülhaladt az első kérdéssel, ugyanígy járt a második beugratós kérdéssel is el, majd a harmadiknál megszólalt: „Uraim! Mindenki elégtelenre válaszolt. Így bukik meg nálam 5 perc alatt 7 hallgatóból 21." S nem volt appelláta! Szigorlatozni csak fél év múlva lehetett újra. Egészen más volt a vizsga kimenetele, ha az Öreg jókedvű volt. Egyik alkalommal pl. kitűnő évfolyamtársunk, G. I. azt a feladványt kapta szóbeli kollokviumán, hogy rajzoljon fel a táblára egy hydatoda-t, azaz légzőnyílást. Már nyúlt is volna két kezével a kréta után, mikor karjai lehanyatlottak és ezt mondta: „Professzor Úr, én ezt nem rajzolom fel!" „Apám, apám, talán bizony szabotál!?" - kérdezte FEHÉR DÁNIEL. „Azért nem rajzolom fel, mert ezt még senki sem tudta Professzor úrnak felrajzolni" - hangzott a válasz. „Lajos, Lajos" – fordult fellelkesedve a prof a mindig jelenlévő Kiss LAJOS kertészeti főfelügyelőhöz, a Botanikus Kert vezetőjéhez - hallottad ezt?! Hiszen ez egy okos fiú!" - s azonnal beírta G. I. indexébe növénytanból a jelest. Dani bácsi szeszélyes kiszámíthatatlanságánál csak szórakozottsága volt nagyobb. Egy alkalommal például elindult otthonról, a Szent Imre tér alsó sarkán álló földszintes, sárga családi házából az Egyetemre, s már a fele utat is megtette, amikor rá akart gyújtani kedvenc szivarjára. A nagy ellenszél miatt azonban meg kellett fordulnia s egyszer csak ismét háza előtt találta magát, mert elfelejtett még egyszer megfordulni! Mókamesteri természetét jól illusztrálja az az eset, amikor mindentudó mindenese jelentette, hogy az alsó laboratóriumból a vegyszerek közül az utóbbi időben feltűnő gyorsasággal fogyatkozik az alkohol. „Majd kiugratom én a bokorból, ki dézsmálja a snapszot" - s megbízta mindenesét, hogy az alkohol melletti nagy üvegre is ragasszon egy alkoholos címkét és töltse meg azt az ugyancsak színtelen és szagtalan phenolphtalein hashajtóval. Néhány nap elmúltával azután a beosztottak közül egyik jelentkezett a profnál és felmentést kért a gyakorlatvezetés alól, elállíthatatlan diaréja okán. S alig, hogy panaszát elrebegte, máris rohant a toilettre. „Semmi baj sincs öregem" - így FEHÉR. „Majd elmúlik, ha ebből a gyomorerősítőből iszol most egy kupicával" - s megitatta újfent phenolphtaleinnal. A hatás frenetikus volt, a szesztolvaj napokig nyomta az ágyat, a szeszt pedig nem dézsmálta tovább senki sem. FEHÉR DÁNIEL nemcsak a Növénytani Intézetnek, hanem a Botanikus Kertnek is főnöke volt. A növényeket nem ismerte, a szakszerűséggel nem sokat törődött, de a kertben a jeltábláknak egyenesen kellett állniok, s az üvegházban is tisztán a cserepeknek. Ha rendetlenséget talált, valamennyi virágcserepet kihajigálta és összetörte - de az okozott kárt saját zsebből fizette! A halála előtti évben felterjesztették Kossuth-díjra. A Bizottság azonban nem hozott egyhangú szavazatot, mert MANNINGER REZSŐ akadémikus, FEHÉR DÁNIEL régi haragosa lévén, a jelölés ellen szavazott. A bizalmas információ SOÓ REZSŐ útján kiszivárgott, SOÓ elmondta az esetet MAGYAR PÁLNAK, az pedig egyenesen FEHÉRnek. FEHÉR ekkor berendelte szobájába titkárnőjét és a következő, nyomdafestéket nem tűrő (általam itt megszelídített), lakonikus rövidségű levelet diktálta gépbe: "Tisztelt Bizottság! Teszek az Önök Kossuth-díjára, el sem fogadnám. DR. FEHÉR". Ezért nem jutott még post humus sem Kossuth-díj 1955-ben FEHÉR DÁNlELnek; azt egy másik erdészkiválóságnak, ROTH GYULA professzornak ítélték oda. Az eset hiteles, láttam a levelet! A megemlékezés végén személyes kapcsolatunkról ide kívánkozik annak felemlítése még, hogy én fel nem vett egyetemi hallgatóként MAGYAR PÁL ajánlására kerültem FEHÉR DÁNIEL belső körébe, aki alkalmazott a Botanikus Kertben, rám bízta a herbárium rendezését, foglalkoztatott könyvei szerkesztésénél, s igen meleg, atyai szeretettel támogatott egyetemi felvételemnél, első publikációm közreadásában, a hallgatósági terepgyakorlatok csoportjainak állandó vezetésében, s a Jenőmajori-szikkísérleti telep fitocönológiai feldolgozásában. Többször kirándultunk is együtt KÁRPÁTI ZOLTÁN és VAJDA ERNŐ társaságában, s mint tanítvány és a nála hallgatott utolsó évfolyam, valamint a belső intézeti fiatalok nevében én is mondhattam temetésén néhány mondatot. Ebből idézek: „Búcsúzom azok nevében, akiknek utoljára adott elő, s akiknek lelkébe tűzzel-vassal beleégette a magyar erdő szeretetét. Erdőmérnök generációk nőttek fel a keze alatt, s mire már nem lehettek hallgatói – egy egész ország lett a hallgatója. Búcsúzom azok nevében, akik ha nem is élvezhették ragyogó előadásait, mégis az ő nevével ismerkedtek meg először, s akik előtt Alma Materünkkel összeforrt alakja egyre inkább felmagasodik." Szakirodalom 2007-01-21T14:15:28Z erik ERDÉSZNAGYJAINK ARCKÉPCSARNOKA http://zolderdo.net/1_zld_erd_mrnki_iroda/archive/183_erdsznagyjaink_arckpcsarnoka.html FEKETE LAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA (1837-1916) Írta: Bartha Dénes SOPRONI EGYETEM ERDŐMÉRNÖKI KAR SOPRON 1997 „FEKETE LAJOS életének és munkálkodásának eredményei az idők folyamán nemhogy elhomályosultak vagy feledésbe borultak volna, hanem ellenkezőleg, az idők múlása folyamán még inkább nyertek jelentőségükben, és az ő szellemi nagysága csak emelkedett, aminek bizonysága az ő tudományos munkásságának forrásul használt termékei és az erdészeti akadémiának erőssége és virágzása. Az ő önzetlen nemzeti érzésekkel telt és tudományosan megalapozott munkálkodása ma még inkább példaként szolgálhat, mint életében." - mondta róla MÁGÓCSY-DlETZ SÁNDOR, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, FEKETE LAJOS egykori tanársegéde, majd később több ízbeni szerzőtársa a Magyar Tudományos Akadémia 1937. március hó 22-én tartott összes ülésén. A szavak valóban nem túlzóak. FEKETE LAJOS munkássága, emberi magatartása valamennyiünk előtt példaként állhat. Nincs az erdészeti szaknak egyetlen olyan speciális tudományága sem, amelyben tevékenysége ne hagyott volna maradandó nyomokat, fáradhatatlan munkabírását és párját ritkító szorgalmát hosszú szolgálata alatt teljes odaadással a magyar erdészetnek szentelte. FEKETE LAJOS 1837. június 18-án született Tordán, ahol édesapja kamarai orvosként tevékenykedett. Elemi és középiskolai tanulmányait Tordán és a kolozsvári unitárius gimnáziumban végezte, kitűnő eredménnyel. A természet szeretete, titkainak fürkészése már itt felébredt benne, amiért is KONCZ IMRE, kolozsmonostori kincstári főerdész tanácsát követve a szülővárosától jó távol eső Selmecbányára ment, hogy az Akadémián az erdészeti szakot elvégezze. Tanulmányait az 1856-59. tanévekben itt is kitűnő sikerrel zárta le, dacára annak, hogy a tanítás nyelve ekkor még a német volt. Kiemelkedő tanulmányi előmenetele miatt ösztöndíjat is nyert, s hogy az ismereteit jobban kiegészítse, az Akadémia bányászati szakán még ásványtant is hallgatott, melyből szintén kitűnően vizsgázott. Tanulmányai során végig nagy hatást gyakorolt rá tanára, a magyar érzésű WAGNER KÁROLY. Harmadéves hallgató korában, 1859 tavaszán egy osztagolási gyakorlat alkalmával WAGNER a magyar fiúkból alkotott csoport előtt a magyar erdészeti irodalom megteremtésének eszméjét említette meg. Ez meleg és reményteljes érdeklődést keltett az ifjakban, s mikor csapatuk az Akadémiai pagony legmagasabb pontjához ért, FEKETE LAJOS felállt a legmagasabb sziklaorom tetejére, s lelkesedésének e szavakkal adott kifejezést: „Itt fognak valaha a magyar erdészeti irodalom megpendítésének emléket emelni." A jóslat beteljesedett, 1900. július 1-jén azon a ponton, az Országos Erdészeti Egyesület Selmecbányán szervezett közgyűlése alkalmából Wagner-emléktáblát avattak, FEKETE LAJOS, akkor már mint akadémiai igazgató méltató szavai mellett. (A tábla szövege: "Viselje e csúcs / WAGNER KÁROLY / nevét. E helyen pendítette ő meg az 1858/59. tanévben / A magyar erdészeti irodalom eszméjét / lelkesülő tanítványai előtt. / Ennek emlékét ünnepelték meg itt a / magyar erdészek / 1900. júl.1." - A Bethlen-magaslat legmagasabb csúcsán (670 m) lévő tábla ma már a múlté, csupán a sziklába vágott foglalata maradt meg.) Az Akadémia elvégzése után FEKETE LAJOS a kolozsvári kincstári jószágigazgatóság kerületében gyakornokoskodott, s közben 1862-ben Kolozsváron letette az erdészeti államvizsgát is. Élete akkor vett ismét jelentős fordulatot, amikor 1867-ben WAGNER KÁROLY, aki a kilenc évvel azelőtti jelentéktelennek látszó jelenetet nem feledte, egyik munkatársául választotta őt. FEKETE LAJOS szolgálatát 1867. október 11-én kezdte meg az Akadémián, mint erdőgyakornok és helyettes segédtanár 1 frt napidíjat és 50 kr napidíj-pótlékot kapott ekkor. Segédtanárként azonban tanári teendőket látott el, előadta ekkor a nemzetgazdaság- és pénzügytant, az erdőértékszámítástant, az állattant, az erdészeti rovartant, valamint a talajtant és éghajlattant. 1869. október 20-án 600 frt évi fizetéssel és 30 frt havi átalánnyal ideiglenes erdésszé nevezték ki, de további „tanári szolgálattétel végett" az Akadémián dolgozhatott. Ugyanekkor az akadémiai lajstromok vezetésével is megbízták, titkári teendőiért 100 frt tiszteletdíj járt. Az így elért javadalmazás tette lehetővé, hogy családot alapíthasson, 1870. május havában, 33 éves korában megnősült. 1871. májusában évi 1.000 frt fizetéssel VIII. rangosztályba sorozott rendkívüli tanár lett, s lajstromvezető tisztét 1872. júniusáig megtartotta. Erről azért kellett lemondania, mert a pénzügyminisztérium július és augusztus hónapokban külföldi tanulmányútra küldötte ki. Ezen utazása alatt meglátogatta a mariabrunni, tharandti, neustadt-eberswaldi, müncheni, hohenheimi és a schaffenburgi erdészeti tanintézeteket, továbbá az erdészeti kísérleti állomásokat és az útjába eső jelesebb erdőgazdaságokat tanulmányozta. Ezeken felül - kiküldetési rendeletének értelmében - a beutazott külföldi országok erdészetének szervezeti és adminisztratív ügyeire is kiterjesztette figyelmét, s hazatérése után mindezekről a pénzügyminiszternek részletes jelentést adott. 1873. májusában, az Akadémia újjászervezése során ismét kinevezték rendkívüli tanárnak, de most már évi 1.200 frt fizetéssel. Ezzel az előrelépéssel FEKETE LAJOS új munkakört is kapott, az ILLÉS NÁNDOR távozásával előadó nélkül maradt tárgyak gondozását bízták rá. Így ettől az időponttól kezdve előadta a növénytant, növényélet- és növénybonctant, állat- s rovartant, erdőtenyésztéstant, talaj- s klímatant, erdővédelem, erdészeti, vadászati és úrbéri törvények című tantárgyakat. Mindezek mellett a botanikus kertek gondozása, valamint a kisiblyei akadémiai pagony erdőművelési és kísérleti ügyeinek intézése is az ő kezeibe jutott. Az új munkaterület jelentős energiabefektetést kívánt tőle, mert új tárgyainak anyagát ki kellett dolgoznia, s a növénykertek, valamint kísérleti területek erősen lekötötték idejét. De a hozzáfűzött reményeknek és bizalomnak teljes mértékben meg tudott felelni eddig elért tudásával és lankadatlan, fáradhatatlan munkabírásával, s azzal a soha el nem múló lelkesedéssel, mellyel az erdészet szolgálatában állott. Elfoglaltsága ellenére ekkor jelenik meg első, önállóan írt nagyobb műve, az «Erdőértékszámítástan», valamint Illés Nándorral együttesen írt, pályadíjnyertes munkája, «A közerdész». 1876-ban napvilágot látott - szintén pályadíjnyertes - műve «A mezőség kopárainak befásítása» szélesebb körben is ismertté tette nevét. Ugyanebben az évben a Természettudományi Társulathoz nagy gonddal összeállított részletes tervet nyújtott be az erdélyi erdőtenyészeti viszonyok tudományos tanulmányozására, de ebbéli elképzelése csak később, BEDÖ ALBERT közbenjárása folytán valósulhatott meg. 1877-ben többek között részt vett abban a WAGNER KÁROLY elnöklete alatt kiküldött bizottságban, mely az erdőőri szakképzés ügyét karolta fel. FEKETE LAJOS volt az, aki az erdőőri szakiskolák létesítésének eszméjét fölvetette, s ennek eredményeképpen jöttek létre a kétéves képzési idejű intézmények. Az 1878. évi nyári szünet egy részét ismét külföldi utazásnak szentelte. Saját költségén Svájcot kereste fel, ahol az ottani erdészeti és növényzeti viszonyokat tanulmányozta. Ezt az augusztusi utat egyben pihenőnek is szánta, előtte rendezte ugyanis sajtó alá az «Erdészeti rovartan» című művét. Ezt követően az új tanév hozta meg végre FEKETE LAJOSnak a II. osztályú rendes tanári rangot, 10 év tanári szolgálat után 41 éves korában. Addigi szakírói munkásságához, oktatási tevékenységéhez képest rangbeli haladása az akkori viszonyokhoz mérten lassúbb volt, mint másoknál, mindez azonban munkakedvét soha nem lankasztotta el. Eredményekben gazdag tevékenységéért 1881 októberében kapta az első elismerést, amikor is erdőtanácsosi címmel tüntették ki. Ugyanez év hozta meg számára azt az örömöt is, hogy a főbb erdei fanemek elterjedésének és tenyészeti viszonyainak tanulmányozását célzó régi tervét valóra válthassa. BEDŐ ALBERT közbenjárására a földművelésügyi minisztérium 1881-től 1889-ig minden nyári szünidőn kiküldte FEKETE LAJOST hazánk különböző részeire, hogy növényföldrajzi és növénytenyészeti tanulmányokat folytathasson. Ezekről több tanulmánya jelent meg az Erdészeti Lapokban. Tanári mivoltából fakadóan elsődleges feladatként - WAGNER KÁROLY magyar erdészeti szakirodalomra vonatkozó lelkesítő szavait állandóan fülében hallva - a szakkönyvek írását tűzte maga elé, e munkának szentelte ideje és ereje legjavát. 1880 és 1890 között 6 könyve jelent meg, melyek közül 5 erdészeti tan- illetve kézikönyv »Beszélgetés az új erdő-törvényekről», «Erdészeti talajtan», «Erdőbecsléstan», «Erdővédelem-tan», «A tölgy és tenyésztése«, egy pedig mezőgazdasági munka «Az emberi trágya a mezőgazdaságban«. Ez utóbbit az Erdélyi Gazdasági Egylet által hirdetett pályázatra NIKEL (később SZÉCSI) ZSIGMOND tanártársával írta, míg az előbbiek - a SOLTZ GYULÁval együtt írt «Erdőbecsléstan» kivételével - mind az ő tollából kerültek ki. E termékeny szakirodalmi tevékenység ellenére csak 1890-ben lépett az I. osztályú tanárok sorába, de az általában ezzel járó főerdőtanácsosi cím csak 3 évvel később, 1894-ben jutott neki osztályrészül. 1891-ben az apácalepke kártételének tanulmányozására Bajorországba utazott, s a nálunk is föllépett károsító elleni védekezésre részletes utasítást dolgozott ki. Ebben az évben tevékenyen részt vett az Akadémia új épületének, az erdészeti palotának berendezésében, melyért jutalmul miniszteri elismerést kapott. 1891-ben közreadta az «Erdészeti talajtan» második, átdolgozott és bővített kiadását, továbbá MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR és REJTŐ ADOLF közreműködésével megírta az «Erdészeti növénytan» I. kötetét. Egy évvel később, 1892-ben sajtó alá rendezte az «Erdőértékszámítástan» második, átdolgozott kiadását, s a következő évben SOLTZ GYULÁval közösen írt «Erdőbecsléstan» második kiadását is közreadta, illetve ekkor jelenik meg «Az erdei vetésről és ültetésről) című népszerű munkája is. A termékeny szakirodalmi működés közben 1891. szeptember 15-én FEKETE LAJOS életében jelentős fordulat következett be. A földművelésügyi minisztérium intézkedése folytán elhagyta az ILLÉS NÁNDORtól örökölt Erdőtenyésztéstani tanszéket, s átvette a SOLTZ GYULA távoztával megüresedő Erdőrendezéstan tanszéket. Ez a váltás az 1892/93. tanév kezdetén - mikor a tanszékcsere ténnyé vált - a szakemberek körében általános meglepetést keltett. Nehezen értették meg, hogy az 55. életévében járó FEKETE LAJOS - 19 évi eredményes vezetés után – miért hagyta ott tanszékét, mi okozta a cserét. Csak a hozzá közelállók tudták, hogy vállalkozása megegyezés eredménye volt, melyet a földművelésügyi minisztérium részéről FEKETE LAJOS addigi, témakörbe vágó szakirodalmi működése, az ő részéről pedig pályája kezdete óta az erdőrendezés iránt viseltetett hajlama támasztott alá. 1892-től az erdőbecsléstan, erdőrendezéstan, erdőértékszámítástan, erdészeti statisztika és erdészeti irodalom történet című tantárgyakat adta elő egészen nyugalomba vonulásáig. 1893-ban az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének Bécsben és Mariabrunnban tartott első kongresszusán megfogalmazták az erdészetileg fontos fa- és cserjefajok elterjedésének vizsgálatát, mely mozgalomhoz 1896-ban hazánk is csatlakozott. A nemzetközi munkaterv alapján FEKETE LAJOS vezetésével az Akadémia tanárai részletes kimunkálást adtak a hazai növényföldrajzi megfigyelések végzésére. Ez volt a legnagyobb vállalkozás, amit FEKETE LAJOS vezetett, ez volt az a megmozdulás, amibe a kincstári erdészeket is sikerült bekapcsolnia, s ennek lett csaknem két évtized múltán olyan eredménye, mely kül- és belföldön egyaránt kitörölhetetlenné tette FEKETE LAJOS nevét a növényföldrajz jeles művelőinek köréből. A tanszékváltás nem csökkentette szakírói termékenységét, sőt, mintha felvillanyozta volna munkakedvét, s az 1892- 1903. közé eső évtized adta szakunknak a leggazdagabb termést. Ekkor jelent meg a szintén MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDORral közösen írt roppant nagy vállalkozás terméke, az «Erdészeti növénytan» II. kötete, mely hazánkban e téren az első növényrendszertani munka. S napvilágot láttak «A szálaló erdők berendezése», az «Erdészeti nyereségszámítás-tan» és az «Erdőrendezéstan» hézagpótló munkái, valamint az Országos Erdészeti Egyesület megbízásából ekkor írta népszerűsítő könyveit is, melyek párbeszédes nyelvezetben az egész erdőgazdaság alapvonalait felölelik. Szakírói tevékenységét a szakmai közéletben vállalt elfoglaltságai csak némiképp hátráltatták, az akadémiai tanári kar bizalmát élvezve az 1892/93. tanévben aligazgatói, az 1897/98. és 1899/1900. tanévekben pedig igazgatói tisztet töltött be, s több éven át ő volt az erdészeti szak főnöke is. A millennium évében, 1896-ban a közügyek terén szerzett érdemeiért a III. osztályú vaskorona rendet kapta. Ez volt a legnagyobb kitüntetés, amit FEKETE LAJOS szolgálati évei alatt kiérdemelt. Ekkor már 60. életévében járt, de fiatalos kedvvel és ifjúi élénkséggel dolgozott tovább, míg 69 éves korában, 1906. október 1-jével, saját kérelme folytán, az örökös munkában elgyengült szemei miatt, nyugalomba helyezték. Ebből az alkalomból - szolgálatának elismeréséül - a miniszteri tanácsosi címet is megkapta. FEKETE LAJOS nyugalomba vonulásával - 39 évi töretlen munka után - az Erdészeti Akadémia legelső tanári karának utolsó szolgálatban lévő tagja vált meg a katedrától. Munkásságáért 1910-ben kapta meg a legnagyobb elismerést, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába fogadta. Székfoglaló előadását „Az északi szélesség hatása a fafajok természetes elterjedésének magassági határaira Magyarországon" című tárgykörből írta, melyet 1911. június 19-én a Magyar Tudományos Akadémia III. osztályának tagjai előtt, FEKETE LAJOS betegeskedése miatt, mindvégig lelkes barátja, MÁGOCSY-DlETZ SÁNDOR olvasott fel. A majd két évtizedig tartó növényföldrajzi térképezés eredményeit összefoglaló kötet nyilvánosságra kerülését azonban már nem érhette meg. «Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam területén I-II.» magyar nyelvű kiadása 1913-ban, német nyelvű kiadása 1914-ben hagyta el a nyomdát. Ezt a művet az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének VII. kongresszusán szerették volna bemutatni, melyet hazánkban 1914. szeptember 7-17-én szándékoztak tartani, de a háború kitörése megakadályozta őket ebben. FEKETE LAJOS és BLATTNY TIBOR nagyszabású műve csak FEKETE LAJOS halála után, 1917. végén jelenhetett meg a nyilvánosság számára. 1916. június 29-én, életének 80. évében hunyt el az erdészeti téren működő utolsó polihisztorunk. Földi maradványait július 2-án délután 5 órakor kísérték a főiskolai tanári testület, az ifjúság és a szakközönség nagy részvétele mellett a Főiskola díszcsarnokából az alsó evangélikus temetőbe. FEKETE LAJOS tevékenysége nem szorítkozott kizárólag a szakirodalom művelésére. Kivette a részét mindenből, amivel az erdészeti szaknak szolgálatára lehetett. Sokat tett az Akadémia fejlesztése, az akadémiai növénykertek ápolása, a csemetekert kezelésének tökéletesítése érdekében. Ki kell emelni találmányait is, melyekkel a gyakorlati erdészkedést segítette. 1888-ban egy elmésen egyszerű tolókás magvetőt szerkesztett, melyet az országban általánosan használtak. Kevéssel ezután földszóróval kombinálta magvetőjét, de ennek tökéletesítésével - megfelelő mesterember hiányában - fölhagyott. Sajnos ugyanez lett a sorsa a pásztás vetés céljaira tervezett kerekes magvetőgépnek is. 1891-ben, mikor az apácalepke hazánkban is tömegesen lépett fel, a magasban való enyvezéshez hernyóenyvkenő készüléket fejlesztett ki. A későbbiekben a ferdejáratú, nyeles átlalót átalakította könnyebben kezelhető fogantyús, nyél nélküli alakra, s CSÉTl OTTÓ tanártársával együttesen új famagasság- mérő műszert szerkesztett. Tanári és szakirodalmi munkássága szinte minden idejét lekötötte, így a szakmai közéletben nem szerepelhetett olyan mértékben, hogy egyéniségének súlya kellőképpen érvényesülhetett volna. Tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek, a Selmecbányai Orvos, Gyógyszerész és Természettudományi Egyesületnek, valamint a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak is, melyekben több ízben tartott előadást. Selmecbánya törvényhatósága is méltányolta érdemeit, s tagjául választotta. FEKETE LAJOS egyéniségét a szerénység és a tiszta önzetlenség jellemezte, melynek tanúbizonyságát adta egész életének hivatali és tudományos működése terén. Tanári és szakírói munkája mellett szívesen foglalkozott bölcsészeti művek tanulmányozásával, ezen felül érdekelték a közgazdasági és pénzügyi mozgalmak, valamint a szociális problémák és a politika is, a társadalmi mozgalmakban viszont nemigen vett részt. FEKETE LAJOS élete során nem egyetlen tudománykör megalapozásán és önálló kutatásokkal való továbbfejlesztésén dolgozott, hanem szakoktatásunk és kutatásunk akkori nehéz helyzetét fölismerve kiváló szellemi erejét és fáradhatatlan munkásságát megosztotta szakirodalmunk, továbbá szakoktatásunk valamennyi ágára. Ezzel szakképzésünket és irodalmunkat a tanársága elején tapasztalt elmaradottságból az önálló haladás magaslatára emelte, s szakembereinknek módot adott arra, hogy ismereteiket magyar nyelvű szakkönyvekből is fejleszthessék. Mindezzel egyben eleget téve WAGNER KÁROLY 1859. évben elhangzott kívánságának, mely FEKETE LAJOS élete és munkálkodása alatt mindvégig szellemi iránymutatóul szolgált. Szakirodalom 2006-12-29T11:01:43Z erik Égető kérdések http://zolderdo.net/1_zld_erd_mrnki_iroda/archive/158_get_krdsek.html Rózsa Tamás, Sághy Attila és Bodó Pál cikkeAz utóbbi években az egyre növekvő energiaigényünket fosszilis anyagokból állítottuk elő. Világméretekben rohamosan növekszik az ipari és lakossági villamos- és hőenergiaszükséglet. A fosszilis anyagok eltüzelése következtében nővekszik a légkör széndioxid tartalma, és egyéb környezetünkre káros gázok koncentrációja is emelkedik. Az üvegházhatás napjainkra egyre aggasztóbbá válik. Égető problémát jelent számunkra a kedvezőtlen környezeti hatások csökkentése. A megoldásra két út kínálkozik: a fosszilis energiahordozók felhasználás növekedési ütemét csökkentjük, ehhez jelentős energiaigény csökkenés szükséges, míg a másik, járhatóbb út: új energiatermelési módokat keresük. Azaz növeljük a nukleáris, valamint megújúló energiaforrások részarányát. Magyarország adottságai és jelenlegi energiaszükséglete alapján a nukleáris, a vízienergia illetve a biomassza lehet a legkörnyezetkímélőbb alternatíva. Természetesen ehhez az szükséges, hogy a biomassza eredetű anyagok termelése korszerű és gazdaságos technológiával történjen. A mező- és erdőgazdasági melléktermékek és hulladékok megfelelő felhasználása ma már nemzetgazdasági fejlesztési lehetőségnek tekinthető. Ehhez olyan technológia kell, amely a kisebb mértékben károsítja a természeti erőforrásainkat. A tanulmányban először a biomassza előállítási és felhasználási lehetőségeket, majd a nuklearis energiatermelés lehetőségeit vizsgáljuk, végül egy példát mutatunk be a napenergia felhasználására. Biomassza előállítása és felhasználási módjai, előnyei, hátrányaiA FAO Európai Agrár-Energetikai Kutatási Együttműködési Hálózat több mint 400 intézménynek a tapasztalatai szerint, Európa legjelentősebb mező- és erdőgazdasági eredetű biomassza a legjelentősebb megújuló energiaforrás. Magyarország természeti adottságai alapján a biomassza tekinthető legjelentősebb megújulő energiaforrásnak. Egyéb források közül még jelentősebb a geothermikus; a napenergia; szélenergia; törpe vizerőművek. Az utóbb soroltak műszaki és gazdaságossági problémákat vetnek fel, a lehetőségek erősen korlátozottak. Magyarországon a biomasszával kapcsolatos kutatási és fejlesztési programok a hetvenes évek végén indultak. A cél, hogy mezőgazdasági melléktermékekből folyékony, gáz tüzetőanyagokat állítsanak elő. Magyarország 9,3 millió ha, ebből 6,5 millió ha mezőgazdaságilag megművelt, és 1,7 ha millió erdőterüret. Az évenként megtermelt szervesanyag tömege mintegy 60 millió tonna. A melléktermékek aránya a gabonaféléknél 50%, a fakitermelésnél 22%. A fakitermelés 41%-a tüzifa. A másodlagos fafeldolgozásban és az élelmiszeriparban is jelentős mennyiségben keletkeznek energetikai célokra felhasználható melléktermékek. A termelésben keletkező melléktermékek azon része, melyek sem a talajerővisszapótlásnál, sem az állattatrásban, sem ipari felhasználásban nincs igény, hasznosíthatók. Jelenleg alig 10%-at használjuk fel. A keletkezett melléktermékeket, hulladékokat a keletkezési formájukban kell felhasznosítani, hogy a lehető legkisebb legyen energia- és költségráfordítás. Ugyanis minden feldolgozási művelet többlet energiaráfordítást igényel.Szilárd biomassza tüzelő anyagok felhasználása A tüzelési célra hasznosítható hulladékok, melléktermékek a következők lehetnek: gabonaszalma, nyesedékek, szőlővenyige, fűrészpor, forgács. Viszont megfelelő módon kell felhasználni. A benedvesedett, befülledt hulladékok, mint szerves anyagok káros hatással lehetnek a környezetre, rontják a talaj minőségét. A szalmaféléket bálákban, száraz helyen tárolhatjuk, a nyesedékekből aprítékok formájában, a fűrészpor, forgács brikett formában célszerű hasznosítani. A szilárd biomassza eredetű anyagok hőértéke közel a barnaszénével azonos. Például 1 millió tonna barnaszén megfelel 1,3 millió tonna biomassza elégetésének, és ekkor a barnaszénben lévő 30 ezer tonna kén nem kerül ki a légtérbe. A szalmaféléket közvetlen tüzeléssel fűtési célú melegvíz, vagy hőcserélőn keresztül légfűtésre, esetleg villamos energia termelésre használjuk fel. A szállítási költségek a fűtőérték kb. 5%-át éri el. A szalma brikettálásával a befektetett energia akár a fűtőérték 10-15%-át is elérheti. Ezen termékek lakossági tüzelésre alkalmasak, tüzelési hatásfoka a szénével azonos. A füstgázok környezetszennyezőanyag tartalma kisebb, mint a széntüzelésnél. Gyülölcsfanyesedék nagy ültetvényterülettel rendelkező légiókban évenként jelentős mennyiségben keletkezik, s ma még többségében hasznosításra nem kerül, környezetszennyező módon elégetik. A fakitermelésnél keletkező hulladékok túlnyomó többségét nem hasznosítják. Ezen biomassza maradványok egy része az erdő talajok biológiai tápanyagutánpótlásának biztosítására szükséges, másrészük pedig nem, vagy csak aránytalanul magas energia- és munkaráfordítással lenne kitermelhető. Jelentős részük azonban a fűtőérték 8-10%-át kitevő energiaráfordítással kitermelhető (Tatai Fűtőmű 1988-óta) A fafeldolgozás során keletkezett fűrészpor, fakéreg stb. nedvességtartalma magas, ezért csak szárítás után alkalmas brikettálásra, így a befektetett energia a fűtőérték 6-8%-át teszi. E hulladékok nagy részét a fafeldolgozó üzemek hőellátását szolgálja. Összességében megállapítható, hogy a fakitermelés és fafeldolgozási eredetű hulladékok 60%-át hőenergetikai célra már jelenleg is felhasználják, de még mintegy 250-300ezer t hasznosítható lenne. A jelenlegi megoldás előtt álló feladatunk továbbra is, hogy meg kell oldanunk a biomassza eredetű energiahordozók szakszerű és gazdaságos tárolását. Meg kell vizsgálnunk, hogy a kitermelési költségek milyen módon lehet még csökkenteni. A megfelelő érdekeltségi és támogatási rendszerek hiánya miatt ma még a mezőgazdasági ágazatokban sem kimondottan versenyképes a biomassza hőenergetikai felhasználása. Ugyanis a biomssza betakarító és felhasználó berendezések elég drágák, és a többletköltségek a használat során csak lassan látszanak megtérülni. Ez főképp a villamosenergia termelésre történő felhasználásra vonatkozik. A hőenergia termeléshez szükséges alapvető tüzelőberendezések a rendelkezésre állnak, csak a felhasználni kívánt biomassza tüzelőanyag jellege szerint kellene továbbfejleszteni. A külföldi tapasztalatok alapján, elsősorban a skandináv államokban, valamint Ausztriában ma már több száz biomassza tüzelésű közösségi fűtőmű üzemel. A továbbfejlesztés során szem előtt kell tartani, hogy a berendezés minél olcsóbb és minél kisebb mértékben előkészített tüzelőanyag fogadására is alkalmas legyen. Folyékony bio-hajtóanyagok termelése és hasznosításaA megújuló energiaforrások közé tartozó motorhajtóanyagok egyik legjelentősebb csoportját a növényi eredetű alkoholok képezik. Az etilalkohol motorikus célú felhasználása hagyományosan elterjedt. Előállítása magas cukortartalmú növényi alapanyagokból történik. Azonos teljesítmény kinyeréséhez kb 25-50%-kal nagyobb mennyiségű alkohol kell, mint a benzin esetében. A szélesebb körben használt etanolt cukorból, vagy keményítőből, élesztővel végzett fermentációval és folyamatos desztillációval nyerik. A legnagyobb mennyiséget cukornád illetve kukorica felhasználásával nyerik. - cukor kivonásával és fermentációval, - keményítő hidrolízisével és fermentációval, - cellulóz hidrolízisével és fermentációval. Magyarország éghajlata a cukorrépa termesztésére kedvező. Feltétele a megfelelő csapadékmennyiség, ami általában mérsékelt. A hazai termesztéstechnológia korszerű, a technológiához szükséges géprendszer rendelkezésre áll. A termelés mennyiségi növelésének feltétele a terület és a rendelkezésre álló géprendszerek kapacitásának bővítése. A burgonya termesztésére hazánk éghajlata ugyancsak megfelelő. Nagyüzemi termelés megoldott. A kukorica termesztés feltételei hazánkban megfelelőek az aszályos évek leszámításával. A magas színvonalú termesztéstechnológia és gépesítés, a talajelőkészítéstől a vetésen és növényvédelmen keresztül a betakarításig komplex módon megoldott. A jelenlegi termelés növelése a termelési színvonal megtartása mellett csak a termőterület növelése révén valósítható meg. A búza, az árpa, a rozs és a zab termesztésére hazánk éghajlata viszonyai mellett jó. A termesztéstechnológia magas szinten megoldott. A rizs termelés feltételei viszont aránylag kis területen megoldott. A következőkben az 1 ha-n termelt növényből kinyerhető tisztaszesz mennyisége. - cukorrépa 4230 - kukorica 2115 - burgonya 1860 - búza 930 - rozs 900Bio-hajtóanyagokA növényi olajok nem élelmiszeripari célú feljasználási lehetősegei egyre terjednek napjainkban. Felhasználhatók - kenő és motorhajtó anyag, - hidraulika olajok, - terményszárítók hőellátása, - fémmegmunkáló folyadékok, - bőr kikészítő segédanyagok, adalékok, - szintetikus gyanták, festékek alapanyagok és - intermedierek helyettesítése Motorok hajtóanyagok szempontjából a növényi olajak jöhetnek számításba. Magyarországon termelt növények közül sokféle magtermés tartalmaz olajat. A következőkben a fontosabb növényekből nyerhető olajmennyiségeket tüntetjük fel. (hektáronként termelt növényből sajtolható olajmennyiség). - napraforgó 780 kg/ha - repce 696 kg/ha - szója 434 kg/haAz előállítás során jelentős mennyiségű melléktermék is keletkezik, melyek tüzelőanyagként, takarmányként felhasználhatók. A növényi alapú olajok felhasználása több szempontól is előnyös. Kicsi a kénvegyület-tartalmuk, a kibocsátott szennyezőanyaguk gyosan lebomlik. Viszont jelentős hátrányai is vannak, ami az bioolajok kevésbé elterjedését idokolja. A motorok számára kedvezőtlenebb, rosszabb porlaszthatóságú, nagyobb viszkozitású, illetve az előállítási költségei jóval a gázolajé fölött van. A bio-hajtóanyagokból nyerhető névleges teljesítményük jóval a gázolajok alatt van. Hosszútávon környezetvédelmi előnyök származnak a növény eredetű tüzelőanyagok felhasználásából. Olyan motorokra érvényes, amelyeket úgy terveztek, hogy bio-hajtóanyagok a motor üzemeltetése során tökéletesem elégjenek. A bio-hajtóanyagok elégetése során felszabaduló CO2 mennyisége megegyezik a légkörből, a fotoszintézis révén a bio-hajtóanyag termelése során felhasznált széndioxid mennyiségével.Gáznemű bio-tüzelő és hajtóanyagok energetikai hasznosítása A mezőgazdasági termékelőállítás folyamataiban keletkező anyagok gáz halmazállatopú energiahordozók is előállíthatók. Két csoportra oszthatók: - biokémiai (anerob fermentációs) eredményeképp képződő biogáz és - termokémiai (pirolitikus és gázodsítási) folyamatokban keletkető gázok. Előállításuk mind fő- és melléktermékekből, mind ezek fel nem használt maradvényaiból egyaránt történhet. A zárt térben, magas hőmérsékleten pirolízis útján végzett gázosítás végtermékeként a fagáz csak helyi hasznosításokra alkalmas. A fagáz 85%-os hatásfokkal termelhető ki, de fűtőértéke igen alacsony. 1 tonna légszáraz búzaszalmából 500-600 0C-on 300kg faszén, 38 liter kátrány és 280 m3 gáz nyerhető. A biogáz a természetes szerves hulladék egy részének átalakítása anaerob erjesztés révén gáznemű energiahordozóvá. Biogáz előállítására alkalmas tehát a szerves trágya, fekália, élelmiszeripari melléktermékek és hulladékok, növényi maradvényok, háztartási hulladékok, kommunális szennyvize. Oxigéntől elzárt térségben, un. Metánbaktériumok jelenléte esetén a biogáz képződés önmagától végbemegy. A biogáz reaktorokban átlagosan 250-900 liter gáz állítható elő 1 kg szervesanyagból. A biogáz fűtőértéke erősen függ a kiindulási szerves anyagtól, átlagosan 22.600 kJ/m3. A kiindulási szervesanyag mintegy 50%-ban bontható le, a többi alkotórész visszamarad, amely már nehezen bomló stabilizált anyagként kezelhető. A fermentáció során keletkező biogáz valamennyi földgáztüzelésű készülékben és szokványos belső égésű motorokban felhasználhatók. Kisnyomású gázként gáztűzhelyek, gázlámpák, hűtőaggregátorok és gázmotorok üzemeltetésére egyaránt alkalmas. A biogáz előállítására kétféle eljárást alkalmaznak. A batch-eljárást és a folyamatos erjesztést. A batch biogáz termelő berendezéseket időszakosan töltik fel a kiinduló anyaggal és az oltóiszappal. A fermentáció meghatározott ideig folyik. A folyamatos erjesztésnél a berendezéseket folyamatosan töltik fel nyersanyaggal, amely azonos mennyiségű iszapot szorít ki. E készülékek előnye, hogy a baktériumok rendszeres utánpótlása esetén megközelítőleg állandó a biogáztermelés. Léteznek olyan berendezések is, amelyek e kétféle eljárást egyszerre alkalmazzák. Ezek a kétfokozatú biogázt fejlesztő készülékek. A biogázt jelenleg elsősorban hőenergiatermelésre célszerű felhasználni. A villamos energia termelésnél a költésgek meg mindig magasabbak, mint a hálózati villamos energiájé. A biogáztermelő rendszerek fejlesztésének fő iránya a rendszerek minden elemére kiterjedő költség- és ráfordításcsökkentés, és a tarthatóan hatékony üzemelés kialakítása. Biomassza jövőjeAz energiatermelésben jelenleg kis szerepet játszik a biomassza alapanyagú energiahordozók felhasználása. Az előállítási technológiák feljlesztése és gazdaságossabbá tétele kell legyen a kitűzött cél. Bár ezzel nem lehet kielégíteni az energiaszükséleteinket. A keletkező hulladékok felhasználásában rejlő lehetőségeket mégis a lehető legjobban ki kell használnunk. Fontos a környezetünk tisztasága. A nagy előnye a biomasszán alapuló energiatermelésnek, hogy a környezetkárosító anyagok mennyisége e technika felhasználásával jelntős mértékben csökkenthető, ami napjaink egyik legsürgetőbb és legfontosabb megoldandó problémája. Szakirodalom 2006-05-20T12:32:17Z erik Erdőmérnöki lapok angolul ! http://zolderdo.net/1_zld_erd_mrnki_iroda/archive/130_erdmrnki_lapok_angolul_.html <div></div><div></div><div><img hspace="0" src="http://www.zolderdo.net/media/titlpic.jpg" align="baseline" border="0" /></div><div></div><div><a href="http://www.lib.unb.ca/Texts/JFE/aboutus.htm">Kanadai egyetemi folyóirat</a></div><div></div><div></div><div>Kommentár: jobb lett volna angolul tanulni !</div> Szakirodalom 2005-09-30T19:12:20Z erik Hazánk faóriásai http://zolderdo.net/1_zld_erd_mrnki_iroda/archive/105_haznk_farisai.html <a href="http://oregfak.emk.nyme.hu/"></a><img src="http://zolderdo.net/media/fa.jpg" /><a href="http://oregfak.emk.nyme.hu/">Adatbázis</a> Szakirodalom 2005-07-10T06:09:56Z erik